A bányászok, hegymászók, harangok, harangöntők, erődök, várak, tüzérek, építőmesterek és kőművesek védőszentje. Nikodémiában élt, Krisztus után 306 körül lett vértanú, ünnepe: december 4.
Az Érdy-kódexből ismerjük a legendáját. E szerint nagyon szép és okos leány volt, akit apja – Dioscuros, gazdag, pogány nagyúr – féltett a keresztény vallástól, ezért egy magányos toronyba záratta. Egyesek szerint ezért: a bezártság érzésének is köszönhetően vált a bányászok védőszentjévé. Borbála ellenben így is értesült az alexandriai keresztény bölcsről, és írt neki, aki válaszul Bálint nevű papját küldte hozzá el. Később titokban ő keresztelte meg Borbálát.
Borbála tornyának két ablaka volt addig, de, hogy szüntelenül emlékeztesse a Szentháromságra, még egy ablakot vágatott rá. Hazatérve apja erről ismerte fel lánya megtérését, és nagy haragjában megkínoztatta, majd a császárhoz küldte, hogy halálra ítéljék. A császár felszólítására, és újabb kínzások hatására sem mutatott be áldozatot a pogány isteneknek, ezért lefejezték (ezért akár karddal a kezében is ábrázolhatják). A halálos ítéletet az apja hajtotta végre, majd hazafelé menet a „mennyből tűz szálla reá és megemészté őtet.” Ennek köszönhetően vált Borbála a hirtelen halálnak „kitettek”, és minden villámhoz (hegymászók), robbanáshoz (bányászok, tüzérek), tűzhöz (harangok, harangöntők) közeli foglalkozású emberek védőszentjévé.
Gyakran ábrázolják cibóriummal (kehellyel és benne Jézus vérével) a kezében, fölötte az ostyát (Jézus testét) tartva. Ábrázolásakor szinte mindig látható a torony három ablakkal, gyakran pálmaágat tart a kezében, szokás még könyvvel ábrázolni, és halála miatt, akár karddal is ábrázolhatják.